„Játsszunk most együtt, amíg csak lehet!”

   

   Pannival jöttem vissza, és nagyszerű napokat töltöttünk együtt. Megnéztük Bergamót, ahol végigvonszoltuk a csomagjainkat a kedvenc észak-olasz kövezetünkön, de közben gyönyörködtünk a szép városban. Kávéztunk, ami már nagyon hiányzott. 

   Bollatéban Andrea kijött elénk kocsival, úgyhogy legalább ott már nem kellett legyalogolnunk a különben megszokott túraútvonalamat. 

   Elmentünk Comóba is, ahol megtaláltam a kedvenc konyhai eszközöket áruló boltomat. De ez semmi. Sikerült megtalálnunk a StarWarsVillához vezető utat. Egészen a közvetlenül a villához vezető útig eljutottunk, de a villát ebben az időszakban pont nem lehet látni, szóval csak a dombot tudtuk megnézni, amelynek a másik oldalán van a villa, és láttuk azt a vízrészletet, amit Padmé és Anakin is láthatott. És legalább most már tudom, hová hozzam a többieket, ha újra eljönnek.

   Nagy kihívást jelentett, hogy minden hozzávalót megtaláljunk a gulyásleveshez és az aranygaluskához, nem is találtunk mindent, de azért szombat este belevágtunk a főzésbe, mivel vasárnap gyülekezeti ebéd volt. Volt, aki kétszer is vett a gulyásból, szóval végül sikerült, bár voltak percek, amikor nem voltunk biztosak benne, hogy ez így jó. 

   Különben pedig persze még Milánóban mászkáltunk, és sokat nevettünk, néha indokolatlanul is. És sírtunk, amikor Panninak haza kellett mennie. 

  

„Krétajeleket rajzolok a kőre"

   Bresciához eleddig még csak a bresciai hiénát tudtam kötni, egyebet nem igazán. Decemberben a hazautazásom előtt napon azonban kibővültek az ismereteim erről a városról. Az epigráfiás csoporttal ugyanis elutaztunk ide egy napra, hogy megnézzünk néhány követ. Már a vonatúton nagyon jót beszélgettem a csoporttársakkal. Rajtam kívül van még egy erasmuszos hallgató ezen az órán, egy belga srác. Elég szórakoztató alak, néha nagyon abszurd dolgokat mond, nem az a tipikus klassz-filós alkat, kicsit talán a hajdani egyik kedvenc klassz-filós csoporttársunkra emlékeztet. 

   Brescia gyönyörű. Először a Piazza della Loggián néztük meg a feliratokat, de nem tudtuk igazán élvezni, mert majd szétfagytunk. A legkínosabb az volt, hogy a belga srác és én fáztam a legjobban, pedig mi voltunk a legmelegebben felöltözve, és mi jöttünk a hideg északról. Nem győztem magyarázni, hogy a mi hidegünk nem olyan hideg, mint az olasz hideg. Itt ugyanazt a hőmérsékletet hidegebbnek érzem, mint otthon. Alig vártuk, hogy végre valami meleg helyre menjünk.

   Ebédre beültünk egy helyre pizzázni. Az volt a fénypontja a napnak. Ráadásul a belga srácot és engem meghívtak mint kedves külföldi vendégeket.

   Aztán ismét kimentünk a hidegbe, és még két helyre mentünk feliratokat olvasni. Nagyon jó kis nap volt, és nagyon hasznos is, de számomra leginkább az maradt meg, hogy tényleg majdnem ott fagytam meg, illetve az, hogy hazafelé nagyon jót beszélgettem az egyik lánnyal, Claudiával. Róla még nem írtam korábban, ő egy nagyon aranyos csoporttársam. Leginkább hitbeli dolgokról beszélgettünk, és úgy megörültem, amikor megtudtam róla, hogy szintén hívő. Már ezért a beszélgetésért is megérte elmenni Bresciába.