Közben Cseperke is meglátogatott, így végre tudtam ismét egy bizonyos feladatot teljesíteni, de az erről készült anyagot egyelőre itt nem publikálom. Szóval suhantam...
Felmentünk a Duomo teraszára, ahol eddig még én sem jártam. Nézelődtünk a Guccinál, meg más helyeken. Sétálgattunk, suhantunk.
Végre sikerült jegyet szerezni az Utolsó vacsorára így a félév végére. Egy vagyon volt, de nemcsak emiatt éreztük nagy élménynek. Tényleg felemelő volt. Elsőként mindketten a szemben lévő freskót pillantottuk meg, amit általában senki nem néz meg, mert mindenki az Utolsó vacsorát nézi, pedig ez a kettő együtt igazán teljes. Az Utolsó vacsorának folytatása is volt...
Aztán este stílusosan Az ördög Pradát visel-t néztünk a másnapi Divat-negyed előtt. Patrick-kal ebédeltünk, úgyhogy Cseperkéé a kiváltság, hogy megismerhette ezt a bolond nigériai katolikus pap barátomat. Hát elég sajátos volt ez az ebéd... Aztán még délután is suhantunk kicsit a Via Torinón. Vasárnap pedig a Castello Sforzesco múzeumát néztük meg, cukrászdáztunk, pihentünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése